TÓ-r-TÚRÁK

A legenda szerint a fejedelmet a Napkirály hajfonatába, a Hold mosolyába és az Éjfél szempillantásába temették, vagyis arany-, ezüst- és vaskoporsóban helyezték örök nyugalomra a Tisza egyik kanyarulatában. Komjáthy István: Mondák könyve című művét errefelé mindenki ismeri, sőt fejből is idézik, miszerint „Attilának a föld alatt is palotát kell építeni. Hármas koporsóba kell tenni, aranyba, ezüstbe és vasba. Hogy meg ne tudják, hol nyugszik, a Tiszába temetjük egy kanyarodóba. Oda, ahol gyakorta hallgatta a szél zúgását. Azt a Tisza-ágat rabszolgákkal elrekesztjük, és a medrében ásatjuk meg a sírt. A vizet rá visszaengedjük, a rabszolgákat lenyilazzuk. Így aztán soha nem tudják, hol nyugszik Attila”.

Az Aranyosi szigetnél lehetett – mondják a sarudiak, akik évek óta találgatják, mekkora az esélye annak, hogy a hunok királya a közelükben nyugszik.

Attila nyughelye évszázadok óta foglalkoztatja a magyarokat. A Tisza-partiak mindig is keresték a legendás sír helyét, igaz, azt mindenki jól tudja, azóta sok víz folyt le a Tiszán, a folyó is kilométereket vándorolt akkori helyétől. De talán mégis lehet remény arra, hogy Attilát egykor a Közép-Tiszán temették el.

Gál János túravezetővel és Kiss István egykori polgármesterrel szállunk csónakba. Az Aranyosi sziget felé tartunk. Alattunk az egykori árterület, melyen a tó felduzzasztása előtt még termeltek. Egyesek szerint a sziget azért kapta nevét, mert „aranyosan” termelt, vagyis bőséges termést hoztak az itteni földek.

– Az Aranyosi sziget nem ősi sziget – magyarázza Gál János, miközben az ötös öblítőcsatornán a cél felé tartunk –, hanem az újkorban keletkezett. A hajózhatóság érdekében a Tiszának ezen kanyarulatát levágták, egy ilyen emberi beavatkozás eredményeként jött létre Aranyos. Vagyis a sziget mindössze másfél évszázados.

Hogy évről-évre mennyire változik a táj, azt bizonyítja az is, hogy utunk egy kis sóderos sziget mellett vezetne, ha a szigetecske nem tűnt volna el az utóbbi évek árvizei nyomán. Márpedig eltűnt, helyét sem leljük.
Kiss István is mesélni kezd:

Sarud, Sarolt

– Az történelmileg igazolt tény, hogy Sarud István király anyjáról, Saroltról kapta a nevét. Poroszló az államalapítás korában fejedelmi birtokközpont volt, a körülötte létesült falvak múltja a legrégibb időbe nyúlik vissza. Mindez csak azt bizonyítja, ahogy a honfoglaló magyarok is rátaláltak erre a gazdag tájra, úgy a hunoknak is szálláshelyül szolgálhatott.

Elérjük az Aranyosi szigetet. Alattunk a vízmélység helyenként akár 36 méter is lehet. Ezt a tájat nem igazán bolygatta emberkéz…

– A Közép-Tisza ezen szakasza évszázadokkal korábban is biztonságos helynek számított – folytatja Gál János. – Mindentől távol esett, kitűnő lehetőség volt nyári szálláshelyek kialakítására. Ha megpróbáljuk elképzelni az évszázadokkal ezelőtti tájat, amelyet kanyarulatok tucatjai tarkítottak, még az sem kizárt, hogy a monda helye közelünkben volt.

– Az abádszalókiak már elnevezték egyik öblüket Attiláról – fűzi tovább a gondolatot Kiss István. – Ebből is látszik, milyen élénken él ezen a vidéken az Attila-legenda.

Előkerül a Mondák könyve is. Ismét Komjáthyt hívják segítségül. A Pusztaszer című fejezetben arról van szó, hogy később a magyarok oda települtek, ahol „egykor Attila fényes palotája állott”, s ahol Csörsz király avarjai is laktak, vagyis ahol a Csörsz-árok húzódik. Botond itt ismerkedett meg Sarolttal – s máris helyben vagyunk, hiszen Sarolt lett Sarud névadója.

S hogy mi igaz ebből a csodaszép legendából? Ki tudja. Az Aranyosi sziget körül a Tisza legendákat szül. A sarudiaknak pedig, ahogy valamennyi Tisza-menti népnek, ma is fontos Attila a rejtelmes, soha el nem érhető, meg nem található hun fejedelem, aki egykor a Tisza ura is lehetett.

Egy girbe-gurba folyó mondája és a tudomány

A Tisza azon folyók közé tartozik, amelyeknek nagyon erős a meanderező (kanyarulatépítő) tevékenysége. A folyó a X. századhoz képest 1-5 kilométert tolódott északra. A kanyarulatépítéshez másfél évszázad szükséges, vagyis ezer év alatt több mint hat ilyen periódus zajlott le – olvasható B. Huszár Éva történész-levéltáros egyik tanulmányában. Ha mindehhez még 500 évet adunk, akkor kiszámolható, hogy a folyó a mai medréhez képest hány kilométerrel folyt távolabb.

A Tisza eredetmondája szerint a folyó azért lett ilyen girbe-gurba, mert a teremtés során elfelejtettek neki helyet találni. Végül egy szamarat küldtek le, hogy aranyos ekéjével húzza meg a folyó helyét. Ám a szamár mindenhol a szamárkórót legelte, s össze-vissza húzta az ekét. Ezt a „hibát” később a Vásárhelyi-terv javította ki, amely folyószabályozási célzattal levágta a kanyarulatokat, s egyenesített a folyón.

(heol.hu Szuromi Rita írása)